Szemerédy Judit Rólam
Szemerédy Judit vagyok, Budapesten születtem. Jelenleg Londonban és Budapesten alkotok. A rajzoláshoz illetve a festészethez való vonzódásom, már gyermekkoromban megmutatkozott. Szüleim és tanáraim tehetségem felismervén, beajánlottak Mór Tamás képzőművész alkotócsoportjába, akinek a tanítványaként több rajzversenyt és díjat nyertem. Gimnáziumi tanulmányaim után, tettem egy rövid kitérőt az Iparművészeti Egyetemre, majd részt vettem egy csoportos kiállításon Ausztriában. 2006-ban megrendeztem első önálló kiállításom a Klebersberg Kultúrkúria Barbakán termében, utána kiköltöztem pár évre Londonba alkotni és nyelvet tanulni, majd következett Olaszország. Az itt szerzett inspirációk hatására az eddig megszokott stílusomtól eltérő képekkel tértem vissza. Képeim számos magángyűjteményben megtalálhatók, egészen 1996-tól napjainkig.

Szemlélet
„A lélek egyfajta beavatkozás, ha elég mély megakadályozza a másikat” A művészet is egyfajta beavatkozás, kommunikáció a lélekkel. Jeleket ad a világnak arról a korról, amiben élünk. Hol vagyunk, merre tart a mi világunk? Vagy csak az előzmények folytatódnak a maguk követhetetlen körforgásában? Milyen a mai jelen? Lehet hogy eltévedtünk?

Próbálok leásni az alapokig… Lehet, hogy újból el kell kezdeni tisztázni bizonyos alapfogalmakat, értékelni bizonyos alapértékeket. Ma a digitális világkép határozza meg a médiát, tudományos eredményeket. Az Enter gomb lenyomásával 1-1 döntés azonnal érvényre lép. Lassan eltűnnek a könyvek, a képek, az értékek... A kézzel fogható, vizuálisan 'letapogatható' szép…

Például egy korábbi kiállításom címéül az elemeket választottam. Ezen belül is az ős elemeket, de nem csak primér, hanem magasabb, filozofikus értelemben vett elemekét. Gondoltak már arra, hogy az egyik ős elem –az én fogalma? De melyik Én? Az egyik képemen megjelenik a kétarcúság, de talán benne van a kétlelkűség fogalma is. A ’felsőbb én’ kivetülése. Keresem a kettősséget, szembe és egymás mellé állítom a jót a rosszal, a pozitívat a negatívval, a fehéret a feketével, a látszatot a valódival, a feminint a masculinnal. Jin és Jang, vajon megtaláljuk a belső egyensúlyt, a harmóniát? Menekülök a XXI. Század globalizált valósága elől. Keresem az állandóságot, a középpontot, az örvényben a mozdulatlan tengelyt, a lélek szilárd, nyugodt középpontját. Ősi kultúrák, letűnt korok szimbólumait (elemeit) vegyítettem képeimbe, egyfajta üzenetként, melyet meglepő módon, szinte azonosan érzékelnek, értékelnek –kortól, nemtől és társadalmi hovatartozástól függetlenül. 2006-os kiállításomat egy olyan koncepció alapján építettem fel, mintha egy történetet mesélnék alfától omegáig…születéstől a halálig, teremtéstől a pusztulásig…egy örök körforgást. Képeimben minden hullámzik, mozog, nincsenek statikus, geometrikus szerkezetek.

A három szín vegyítése és az anyag behatárolja a keretet - mivel egy speciális papíron dolgoztam tussal és akrillal – ezért kísérletképpen pár éve átvittem ezt a technikát vászonra, egy általam kedveltebb, tartósabb felületre. Külföldi tanulmányaim és az ott ért különböző hatások nagyban befolyásolták mostani stílusom, melyet egy önálló kiállítás keretében szeretnék bemutatni az idei évben.